Elegünk van Parászkából!

Kozma Szilárd

/ #290

2016-02-12 10:32

Már csak azért is alá kell írnia minden tiszta szívű magyarnak ezt a petíciót, mert a munkatársaival szemben a trágárkodás luxusát is magának megengedő Parászka- ügye, jóval túl mutat a gyűlölködő szerkesztőnő személyén.

És az amire mutat nem más, mint az, hogy a többségében Marosvásárhelyen székelő, romániai magyar sajtó-orgánumokat, valamint a Magyar Állam pénzén Marosvásárhelyre felépített és létrehozott Erdélyi Magyar Televízió irányítását valamiképpen megkaparintó nemzet-áruló sajtó-guruk parancsára, ez a sajtó- és médiaközpont, akárcsak a Németországi Média-orgánumok, Angela Merkel és az ő liberális körének a parancsára tette ezt a németország lakossága többségével, hosszú éveken át manipulálta (agymosta) a romániai magyarságnak és főként a székelységnek (Ezen központnak az újság- olvasóinak és e rádióknak, tévé-adásoknak a nézőinek) a tudatát.

Pl. a Marosvásárhelyi Székely Mártírok emlékművétől indult, 2011 március 10-i nagy méretű (Minimum 200 000-es) tömeg felvonulásos autonómia-tüntetést ezek a sajtóorgánumok egyáltalán nem közvetítették. Tették a tudatlant… (Román jasszkifejezéssel: Sau facut ca ploua.) A Román televíziós társaságok által készített teljes méretű (egész idejű) filmek kerültek fel az internetre és a tüntetésen részt nem vett magyarok csak onnan értesülhettek az eseményekről, az össze gyűlt székely-tömeg hatalmas méretéről! Arról nincs tudomásom, hogy a nép-ítélet fóruma elé került újságírónő miként reagálta le azt a számomra felejthetetlen eseményt? Bizonyára cinikusan gúnyolódott azon is…  

  Kibékíthetetlen ellentétek feszülnek a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében az újságírók többsége és Parászka Boróka frissen kinevezett főszerkesztő között. Nem csak Borókát kell tehát a köznyilvánosságtól elküldeni és a diplomája szerint, lehetőleg valamely cigány-többségű iskolában, de minimum a szorvány-magyarságban (Ha már a székelyeket ennyire utálja, bizonyára azok gyermekeit is. Én minden esetre éheségsztrájkba kezdenék, ha meg tudnám, hogy a gyermekeim az ő kezébe kerültek) tanárként megélni. Ha már annyira hívatásának érzi a mások okítását... HANEM AZ ŐT EDDIG ELJUTTATÓ FŐNŐKEIT IS!