Restricții pentru mai multă educație

PETIȚIE RESTRICȚII PENTRU MAI MULTĂ EDUCAȚIE ÎN VEDEREA ÎMBUNĂTĂȚIRII EDUCAȚIEI COPIILOR ROMI DIN PORUMBENII MARI ȘI NU NUMAI   Scopul petiției este de a atrage  atenția asupra problematicii școlarizării romilor, prin situația concretă de la Porumbenii Mari și de a arăta necesitatea sprijinului guvernamental prin schimbări legislative privind acordarea alocației de stat pentru copii.   Noi, Iohanna și Roland Micke, voluntarii Serviciului de Voluntari Europeni (EVS) am venit în România,la Școala Gimnazială Porumbenii Mari pentru a sprijinii integrarea romilor în sistemul educațional și implicit în societate. Din octombrie 2015 am lucrat cu copii romi la școală, i-am învățat noțiuni elementare, i-am ajutat să scrie primele cuvinte. Am organizat activități interesante pentru ei jocuri, cântece ca timpul petrecut la ore să fie atractiv și să vină și în continuare la școală. Dar după săptămâni de lucru deodată au început să nu mai vină la ore, fără nici un motiv vizibil. Cu sprijinul directorului, a învățătorilor și a preotului am efectuat mai multe vizite la comunitatea de romi, i-am invitat să vină la școală, dar fără rezultat. Au promis că vin, dar n-au venit.   Comunitate de romi din Porumbenii Mari are o situație oarecum ieșită din comun. Ei au început să se stabilească  după 1990, la 2 km de sat, pe un teren proprietate privată, fără nici o autorizație. Au început să-și construiască ”case” fără să aibă cele mai fundamentale condiții de locuit, fără curent, fără apă, fără încălzire. Nivelul lor de școlarizare este foarte scăzut, practic aproape toți sunt analfabeți. În ciuda eforturilor autorităților, în ciuda proiectelor speciale nici un membru al acestei comunități nu a reușit să termine 8 clase. Motivul? La vârsta de 13-14 ani băieții deja lucrează, fetele se mărită și la rândul lor au copii. Nu au nici o motivație să vină la școală.   În  experiența noastră părinții nu sunt conștienți de rolul și importanța școlii, nu văd de ce ar trebui să-și trimită copii la școală. Singurul lucru motivant sunt banii, alocațiile, ajutoarele. Dar în prezent acordarea alocației de stat pentru copii nu este condiționată de frecvența la școală, deci membrii comunității primesc acești bani oricum. Păi atunci, de ce să mai vină la școală?   În opinia noastră acordarea alocației de stat pentru copii ar trebui condiționată, de frecvența la școală. Propunerea noastră este: ·         Acordarea alocației de stat pentru copii să fie condiționată ferm de frecvența la școală. ·         În cazul în care schimbarea legii nu este posibilă sau nu este indicată, la nivel de țară atunci propunem includerea unui articol special prin care Primăria respeciv Consiliul local  să aibă autoritate  de intervenție în cazuri speciale, ca situația de la Porumbenii Mari și să pună această condiție la nivel local.   În săptămânile în care am lucrat cu acești elevi, am văzut câtă atenție și muncă necesită integrarea lor în învățământul de masă. Învățătorii și profesorii au nevoie de ajutor în această activitate, prin implicarea de voluntari și profesori de sprijin.   Totodată construirea unui centru comunitar pe teritoriul unde locuiește populația romă ar fi de un real folos. Acest centru ar putea fi locul de întâlnire primordial între copii romi și educatori,locul unde ar putea începe pregătirea lor de a intra în școală, deasemenea  ar putea constitui punctul de plecare pentru proiecte viitoare în vederea ajutării dezvoltării comunității.   Recent am aflat că din septembrie va începe un program Școală după școală, inițiat de Organizația Caritas Alba Iulia, pentru copii aflați în dificultate. Acest program însă poate avea succces numai dacă acești copii vin la școală, deci este nevoie de sprijinul legislativ formulat în această petiție.   Am formulat această petiție după numeroase discuții purtate cu directorul școlii și cu membrii corpului profesoral. Dânșii sunt complet de acord cu propunerile noastre, deoarece situația școlarizării romilor a devenit o problemă majoră, a cărei rezolvare depășește posibilitățile școlii și necesită sprijin guvernamental mai precis sprijin legislativ.

PETITION RESTRICTION FOR MORE EDUCATION FOR ROMA CHILDREN Aim: Raising awareness for the problem of analphabetism of Roma children in general through the example of Porumbenii Mari and as a consequence the missing integration in Romanian society. Why there is a strong need of suitable governmental support, by changing the legislation regarding the monthly governmental allowance for children what they get without any condition as it is one of the  basic rights of the families according to the law. We – Johanna and Roland Micke are volunteers from Germany taking part at the European Volunteer Service. One task of us is to support the school of Porumbenii Mari /Nagygalambfalva by trying to teach Roma children. The aim is to integrate the Roma to Romanian society by educational means. From October 2015 until January 2016 three up to five children came to the school regularly. We were working together with the teachers to create interesting lessons for them. A big part of it were games to connect learning with playing. We took a lot of time to practise with the pencil so that the children wrote their first letters and to the pleasure of all participating people, the first word was written in January. But afterwards they stopped coming to school without any visible reason. It also happened before and in those cases we invited them to school again, so that we were able to go on teaching. But this time even after 4 invitations carried out together with local authorities like the school principal, local priest and teachers they still refused to come to school again. Situation in Porumbenii Mari The situation with the Roma living nearby this village is quite unique. Roma families settled round about 25 years ago in a distance of 2km. Although they were not the owners of this land they started to build small and very simple houses without any electricity, water supply or heating. The educational level in this settlement is extremely low - they are all analphabets. From time to time educational projects were started, but didn’t succeed in the last 25 years. None of the children ever finished school out of many different reasons. Either they are old enough to get married and become parents at the age of 14, or the boys are strong enough to work/help their parents on the field or they have to look after smaller children of their families. There is no motivation to attend school. Task of the state In our experience the parents don’t understand why their children should go to school and would be motivated to attend school only because of money. Right now they get the money without any condition so that they aren’t motivated and don’t feel the need to go to school. If the state supported the integration process with some adjustments of the law it would help. The solution in our opinion would be to settle a strong condition for the families on what they can be paid, the monthly governmental allowance for children.   Our suggestions are: ·         Parents should get the money, only if the children attend school regularly or miss less than 1 or 2 days a week. ·         Alternatively we suggest, not to adjust the law for the whole country but to empower the local authorities where it is needed. So that those authorities could intervene in the described way for a certain time, until the children come to school.   We further experienced, that the work and teaching of those children with a weak social background needs a lot of attention and more than only one teacher. Even when Johanna and I were working together with 2 Roma pupils, taking part in the regular lessons with the responsible teacher, it took our full attention and capacity. Because of this, we further suggest, that the teachers should get further support of volunteers and educationist. In our point of view this support would achieve its aim in the best way in a “community house” directly in the Roma village. Via such a community place several positive impacts can be reached: Teachers and educationists could organize a preparation class for the Roma children; it can be meeting address for Roma and Hungarian reducing barriers between them and it can be used to create a structure/project for the European Volunteering program named Erasmus+. As a very last point: Johanna and I took part at planning meetings for setting up an afternoon program for disadvantaged/poor pupils which have mainly Roma background. This program is organized and financed by “Caritas Alba Iulia” and  and is planned to start in September, in the new school year. Every pupil attending school in the morning is allowed to take part in the afternoon. They will get a warm lunch, support for doing the homework and in repeating/learning process. This program can only be successful, if the children come to school. Now the government can support this program with the appropriate measures like mentioned above.  We had written this petition not only on our own. We had been discussing it together with the principal and the teachers of the “Scoala Gimnazială Porumbenii Mari”. They completely share this point of view as they had been facing this problem for 25 years. Right now they are feeling deeply helpless regarding this issue as they not only lack the support of government in the problem of organizing the schooling of Roma children, but there is a great pressure coming from authorities that they would be the only ones who are responsible for solving this problem. It is not only a problem of this school or schools in general in this country, but it is a much broader social issue which needs a positive governmental impact.

PETÍCIÓ A ROMA GYEREKEK OKTATÁSÁNAK FEJLESZTÉSÉRE Cél: Felhívni a figyelmet a  roma gyerekek körében  általánosan létező analfabetizmusra a nagygalambfalvi példán keresztül, és ennek következményeként a romák romániai társadalomba való integrálódásának hiányára. Hogy miért lenne oly nagy szükség egy erős támogatásra a kormányzat részéről a jelenlegi  „gyerekpénz”- re vonatkozó törvények megváltoztatása révén. Mi- Johanna és Roland Micke- az Európai Önkéntes Szolgálat önkéntesei vagyunk Németországból, akik a Nagygalambfalvi Általános Iskolát támogatjuk abban, hogy megpróbáljuk elérni a roma gyerekeket. A cél a romák integrálása a romániai társadalomba az oktatás révén. 2015 októberétől 2016 januárjáig 3-5  roma gyerek jött el rendszeresen iskolába.  A tanítókkal együttdolgozva próbáltunk érdekes leckéket összeállítani számukra. Ezek nagy része játék volt, hogy összekapcsoljuk a tanulást a játékkal. Sok időt töltöttünk a ceruzahasználat gyakorlásával, úgyhogy végre, a résztvevők nagy örömére, januárban leírták az első szavakat. Ezután egyszer csak nem akartak már jönni, mindenféle látható ok nélkül. Előtte is történt már ilyen, és ilyenkor kiszálltunk és ismét behívtuk őket az iskolába, hogy folytathassuk a tanítást. Ezúttal, noha négyszer is kiszálltunk az iskola igazgatójával, a helyi közösség tiszteletesével és tanárokkal, hogy személyesen elhívjuk őket az iskolába, továbbra is távolmaradtak. A nagygalambfalvi roma helyzet A romák helyzete Nagygalambfalván meglehetősen egyedi. Roma családok körülbelül 25 évvel ezelőtt telepedtek le kb. 2 km-re a falutól. Annak ellenére, hogy ezen területek nem voltak a birtokukban, elkezdtek  egyszerű kicsi házakat építeni, amelyekben nem volt sem áram, sem vízellátás, illetve fűtés. Az iskolázottság az itt lakó romák körében rendkívül alacsony- kivétel nélkül mind analfabéták. Az elmúlt 25 évben időről időre próbálkoztak oktatási projektekkel, de mindegyik sikertelen volt, egyetlen gyerek sem fejezte be az iskolát. Ennek különböző okai vannak: egyes lányok  14 évesen szülőkké válnak , vagy a kisebbekre felügyelnek,  a fiúk pedig elég idősek már ahhoz, hogy a mezei munkában segítsenek, napszámba mennek a szülőkkel és így segítenek a szülőknek a család fenntartásában. Semmiféle motiváció nincs ezután arra, hogy iskolába jöjjenek. Az állam szerepe Azt tapasztaltuk, hogy a szülők nem értik, miért kellene járatni gyerekeiket az iskolába és csupán a pénz tudná erre motiválni. Most minden feltétel nélkül, alanyi jogon megkapják a támogatásokat, ezért nincs motivációjuk az iskolába járásra. Ha az állam az integrációt támogatná a törvények ez irányú megváltozásával, bizonyára segítene. Véleményünk szerint a havi állami gyermeknevelési járulék folyósítását feltételekhez kellene kötni . Javaslataink a következők: Csak abban az esetben kellene megkapniuk azt, ha a gyerekek rendszeresen járnak iskolába, kevesebb mint 1-2 napot hiányoznak Egy lehetőség lehetne az is, ha nem az egész országra kiterjedően változtatnák meg a törvényt, hanem a helyi hatóságokat hatalmaznák fel külön szabályok bevezetésére amennyiben és ahol ez szükséges. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezen gyenge szociális hátterű gyerekek tanítása, a velük való munka nagyon sok figyelmet igényel és  egyetlen tanító nem elég hozza. Még amikor Johanna és én két roma gyerekkel dolgoztunk, részt véve az órákon amelyet  az osztálytanító vezetett, teljesen igénybe vette mindkettőnk figyelmét. Ezért javaslatunk az, hogy a tanítók kapjanak segítséget önkéntesek vagy fejlesztő pedagógusok személyében.   Továbbá, szerintünk  könnyebben célt érhetnénk, ha egy közösségi házat létesítenénk a roma közösség lakta területen. Itt lehetne egy első találkozási pont  a gyerekek és a szakemberek számára, itt indulhatnának programok,amelyek előkészítenék őket az iskolába való beilleszkedésre. Egy közösségi ház  további projektek  kiinduló pontja is lehetne.   Talán lehetséges lenne, hogy az iskolák bekerüljenek akkreditált Európai Úniós programokba olyan partnerekkel, akik képesek ebben segítséget nyújtani. A cél az lenne, hogy részt vegyenek az Erasmus elnevezésű európai önkéntes programban. Végül: Johanna és én részt vettünk összejöveteleken, amelyek célja az volt, hogy megtervezzünk egy délutáni programot hátrányos helyzetű/ szegény gyerekek számára, amelyek főleg roma közegből jönnek. A programot a Gyulafehérvári  Caritas  szervezi és finanszírozza és a tervek szerint szeptembertől, a következő tanévtől fog indulni. Minden olyan hátrányos helyzetű gyerek részt vehet a délutáni programon, aki reggel megjelenik az iskolában. Kapnak egy meleg ebédet, segítséget a házi feladat elkészítésében és a tanulásban. A program cask akkor lehet sikeres, ha a gyerekek megjelennek az iskolában. A kormány a fent kifejtett javaslatok szerint támogathatja a programot. Ezt a petíciót nem egyedül mi írtuk. Előzetesen megtárgyaltuk azt a helyi iskola igazgatójával és tanáraival. Ők teljes mértékben alátámasztják és egyetértenek a fentiekkel, mivel az elmúlt 25 évben folyamatosan ebbe a problémába ütköznek. Mostanra mélységesen tehetetlennek érzik magukat a roma kérdést illetően, mivelhogy nem csak hogy nélkülözik a kormány támogatását ami a roma gyerekek beiskolázását illeti, hanem a szembe kell nézniük a hatóságok felől érkező nagy nyomással is mely szerint  az iskola és a tanárok lennének az egyedüli felelősei a probléma megoldásának. Noha ez nem csak ezen iskola problémája, vagy az ország iskoláié általában, hanem egy sokkal szélesebb és komplexebb társadalmi probléma, amelynek megoldásához nélkülözhetetlen  a kormányzati szintű  beavatkozás.    

Roland și Johanna Micke    Contactați autorul petiției